A magyar lakosság pénzügyi viselkedése egyedi paradoxont mutat: miközben a túléléshez szükséges praktikákban évről évre ügyesebbek vagyunk, a stratégiai előregondolkodás és tervezés továbbra is háttérbe szorul a mindennapokban. A Provident Pénzügyi Zrt. anyavállalatának (IPF) legfrissebb, kilenc országra kiterjedő kutatása újra rámutat: a pénzügyi tudatosság fontosságát ugyan egyre többen ismerik fel, a tényleges lépésekben és tartalékképzésben azonban még komoly elmaradást mutat az ország.
Pénzügyi túlélés – minimális megtakarításokkal
A kutatás szerint a magyar háztartások mindössze 4,6%-a képes arra, hogy havonta jövedelmének több mint felét félretegye – ennél alacsonyabb arány egyetlen vizsgált országban sincs. Bár 2022-höz képest nőtt a „félretenni tudók” tábora – akkor csupán 1,8% volt képes ilyen szintű megtakarításra –, az összes ország közül nálunk legmagasabb azok aránya, akik semmilyen összeget sem tudnak félretenni (27%). Ezzel szemben például Csehországban mindössze 9%, Lengyelországban 12%, Romániában 18% ez az arány. A havonta rendszeresen megtakarítók aránya szintén lesújtó: csak a magyarok egyharmada spórol rendszeresen, miközben például Lengyelországban ez több mint 50%.
Tartalékolás: javulás – de lecsúszva?
A felmérés egyetlen valódi pozitívuma, hogy nőtt azok aránya, akik legalább 3 hónapra elegendő tartalékkal rendelkeznek (2025-ben már 15,5% – ez majdnem másfélszerese a két évvel korábbinak). Ugyanakkor kevesebben vannak azok, akik 9-12 hónapos vagy hosszabb időre elegendő vésztartalékot gyűjtöttek össze – valószínűleg többen csúsztak vissza a stabilabb anyagi helyzetből a kevésbé biztonságos zónába. Bár a tartalékkal egyáltalán nem rendelkezők száma kismértékben visszaesett – 2025-re 21% –, a lakosság jelentős része továbbra is rendkívül kiszolgáltatott váratlan helyzetekben.
Miért nem megy a takarékoskodás?
Az adatokból egyértelműen kirajzolódik, hogy a fiatalabb korosztály (18-34 év) tud rendszeresebben, akár fix összegben félretenni – ebben a csoportban a megtakarítók aránya 40–43%. A középkorúaknál (35-54 év) és az idősebb aktívaknál (55–65 év) azonban drámaian romlik a kép: utóbbiaknál csak minden negyedik válaszadó spórol rendszeresen, közel 40%-uk nem tud félretenni semmit. Az idősebbek pénzügyi tervezési hajlandósága is jelentősen visszaesett. Általános a tapasztalat, hogy bár a bérnövekedés és az infláció mérséklődése kis enyhülést hozott, a hétköznapi kiadások továbbra is szűkre szabják a mozgásteret.
Pénzügyi tudatosság – kinek a felelőssége?
Az egyik legnagyobb probléma, hogy a magyarok többsége az iskolát vagy az államot tartja elsődlegesen felelősnek a pénzügyi ismeretek átadásáért. Az egyéni felelősségvállalás aránya csökkenő tendenciát mutat – a 18–44 évesek körében csupán 11–14% gondolja, hogy a saját feladata lenne a pénzügyi tudás megszerzése. Érdekes módon, igazán csak az ötvenes éveiket taposók ismerik fel a saját felelősségüket: a 45–54 évesek 20%-a, az 55–65 évesek 23%-a vallja ezt.
Férfi–női különbségek: ki spórol jobban?
A férfiak valamivel rendszeresebben takarítanak meg (38%), mint nőtársaik (29%), ám a nők körében többen érzik magukat felelősnek a pénzügyi biztonságért, illetve a női válaszadók hajlamosabbak előre tervezni a kiadásokat is. Az eltérés oka részben a bérekben és a vállalt családi feladatokban keresendő.
Hosszú távon veszélyben
A kutatás végső tanulsága, hogy ha nem sikerül szemléletváltást elérni, továbbra is elmarad a megtakarítási kultúra fejlődése, a pénzügyi kiszolgáltatottság pedig magas szinten marad Magyarországon. Bár a pénzügyi tudás iránti igény – szerencsére – növekszik, az aktív lépésekhez kellenének még közös társadalmi és egyéni kezdeményezések, hogy a túlélés helyett a tervezés és a valódi anyagi biztonság váljon a mindennapok részévé.
A magyar háztartások pénzügyi paradoxonja: túlélünk, alkalmazkodunk, néha spórolunk is – de a tudatos pénzügyi tervezés, az öngondoskodás még mindig nem épült be a mindennapokba. Ahhoz, hogy ne csak túléljünk, hanem biztonságosan tervezhessünk is, szemléletet kell váltanunk – minden szinten. (CIVILHETES)